Ősz a Normafánál

Hétvégén a Normafánál jártam. Szép, őszi idő, friss levegő, napsütés. Mi kell még? Úgy gondoltam, hogy fényképezőgépet ragadok és kirándulok egyet. Nagyon jó ötletnek bizonyult, mivel az erdő igazi szín kavalkádban pompázik. Festeni sem lehetne szebbet. A nap folyamán készült fotókból néhányat láthattok ebben a bejegyzésben.

img_8290.jpg

Rengeteg ember, fiatalok, családok választották időtöltésüknek a túrázást ezen a hétvégén is. Nem meglepő, hiszen nap közben 20-25 celsius fokot mutatott a hőmérő. Mindenki szerette volna kihasználni a kedvező időjárást a hideg beállta előtt.

Fantasztikus panoráma tárul az ember elé a környéken barangolva és aki szemfüles, az erdő szárnyas lakóit is szemügyre veheti. A pihenő helyeken frissítő vagy meleg italok és ételek közül válogathatunk és kedves kiszolgálásban részesülünk.

img_8300.jpg

Amit helyről tudni érdemes, hogy a Normafa a Svábhegy - János-hegy vonulatában található. A Svábhegy legmagasabb pontja, tengerszint feletti magassága  477 méter. A hegytől keletre elterülő tisztás szabad kilátást biztosít a főváros felé és a belső budai hegyvidékre.

A Normafa eredetileg egy, a Budai-hegység keleti peremének tisztásán álló terebélyes öreg bükk volt, mely alatt a mondák szerint még Mátyás király is megpihent, egy másik változat szerint a király születésekor sarjadt ki a fa. A fát többször is villámcsapás érte, és 1927. június 19-én egy villám végleg elpusztította.

A fa arról kapta nevét, hogy a Nemzeti Színház tagjainak igen kedvelt kirándulóhelye volt. A színészek, amikor nem volt színházi előadás, ide jártak pihenni, és egy alkalommal, 1840-ben Nyáry Pál átnyújtotta Schodelné Klein Rozália világhírű operaénekesnőnk részére a közönség ajándékát, egy ezüst sarlót, aki örömében ekkor elénekelte Bellini Norma című operájának Casta Diva nagyáriáját, amely ezekkel a szavakkal kezdődik "Casta Diva, che inargenti queste sacre antiche piante" (Szűzi Istennő, aki beezüstözöd ezeket a szent, öreg fákat).  A Norma című opera főhőse egy druida papnő, aki Galliában, sötét sűrű rengeteg mélyén a holdistennőhöz küldi fel imáját.

img_8306.jpg

Ennek az emlékét őrzi a Normafa elnevezés. Eredetileg Viharbükk volt a fa neve. Gettinger Tivadar 1865-ben megjelent német nyelvű útikönyvében már Normafa néven említi.

A fatörzs csonkját a főváros konzerválni szerette volna, ezért a Margit-szigeti artézi forrásvízezése alá helyezték, hogy a meszes víz idővel rárakódó mészköves bevonata örök időkre konzerválja. Sajnos a híres fa csonkja ennek ellenére elkorhadt.

img_8307.jpg

1906-ban Glück Frigyes kezdeményezésére – ma is látható – emlékoszlopokat helyeztek el, rajtuk Halmosi János polgármester és Márkus József főpolgármester domborműves portréjával. Az alkotó: Ifj. Pelzman Frigyes volt.

A Budapesti Művész és Opera Sportkör 1962-ben új bükkfát ültettetett, és 1967-ben emléktáblát is emelt. Az emléktáblán a Normafa története és Devecseri Gábor pár soros verse olvasható a Normafáról.

 „Normafa,

Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,

Ünnepi hegymászók vig dala szállt körüled,

Normafa,

Majdanidőn lombod közt éled az ének,

Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.”

img_8347.jpg